Amikor a boltban a felvágottas pultnál állunk, a gyerekek kapnak egy-egy szelet párizsit (Adél szalámit, mert ő azt kér). Mert Düsseldorfban tradíció a Kinderwurst: ajándékpárizsi gyerekeknek (maga a párizsi Schinkenwurst). A löricki pékeknél szokás, hogy ugyancsak megajándékozzák a gyerekeket. A Puppe macikekszet, az Oehme mini-croissant-t ad. A gyerekek ettől nagyon lelkesek, mi pedig jól esően nyugtázzuk, hogy errefelé milyen kedves népek laknak.

Ha pékek lennénk, Adél lenne Pacsni, Lóri Croissant, Ádám pedig Briós, ebben állapodtunk meg ma a gyerekekkel. Mivel ezeket a péksütiket szeretjük a legjobban. Miután megindokoltuk a névválasztást, Lóri kifejtette, hogy ha ő maga lenne a pék, én lehetnék Croissant. Erre magunknak is választottunk nevet. Kristi Bagette volna, mert az olyan hosszúkás, és szeretjük, én pedig Chibatta.