Áttérés Windowsról Linuxra

Áttérés Windowsról Linuxra (részletek)

Ezen cikk eredeti változata a http://ckarai.keyall.com/atteres/attereslinuxra.html oldalon volt elérhető. Karai Csaba, aki írta, érdekes módon évfolyamtársam volt a villanykaron.
A cikk nagyrésze ma már nem igaz, mert az újabb Windows-ok már stabilak, azért érdekes olvasmány. Az a rész azért nagyon jó, hogy Németországban 2007-ben a munkaállomások fele linuxos lesz - nem tudom honnan vette Csaba - nem jött be :)
Most az átállást fontolgatóknak olyan dolgokat emelnék ki, amik az ubuntu.hu-n olvashatóak, nem ismétlem meg őket. Az otthoni átállás fő hajtóereje a mai világban talán az lehet, hogy bármilyen szorgalmasan dolgoznak a Microsoft mérnökei a Windows még mindig nem igazán hálózati és többfelhasználós operációs rendszer, próbáljunk meg egy alap Windows installt Internetre kapcsolni, nem kell sok idő hozzá, hogy tehetetlen zombivá váljon (azaz zombivá tegyék a rövidesen rázúdoló támadások). Természetesen segégprogramokkal, service pack-kel egy Windows is biztonságossá tehető, de minek ezzel szenvedni, ha a modern Linux disztribúciók alapból fel vannak készítve hálózatos felhasználásra.
Fontos azt is látni, hogy a Linux operációs rendszerek alapból tartalmaznak egy csomó olyan szoftvert, amit a Windows-hoz úgy kell összevadászni. Arról nem is beszélve, hogy a szoftverek telepítése Linux alatt konzisztens, szoftver kezelő alkalmazással támogatott.





A számítógépeket felhasználásuk szerint két csoportra oszthatjuk: szerverekre és munkaállomásokra. A szerverek ipari célszámítógépek, melyeket egy adott feladat megoldására használunk (WEB szerver, internetes forgalomirányító, számlázó rendszer, tûzfal, ...), munkaállomás alatt pedig azokat a számítógépeket értjük, melyeken mindennapos munkánkat végezzük (szövegszerkesztés, levelezés, zenehallgatás, videózás, játék, programozás, honlap készítés, kép nézegetés, CD írás, ...).

A linux operációsrendszert pár évvel ezelőttig szinte kizárólag szervernek használták kényelmetlen kezelhetősége, egyszerû megjelenése, nehézkes konfigurálása (beállítása, telepítése) és a programok hiánya miatt. Mára ez a tendencia fordulni látszik. A linux folyamatos, gyors fejlődésével behozta lemaradását, megközelítette és sok helyen utól is érte a Windows rendszereket. Rengeteg kisebb, nagyobb program közül válogathatunk, a grafikus felülete mára már sokkal szebb, mint a Windows-é és jóval kényelmesebben is kezelhető. Természetesen ez a honlap is 100%-ig linuxos programok felhasználásával készült.

Problémát mindenképpen fog okozni az átállás, de szerintem a befektetett energia megtérül.

Fontosnak tartom, hogy aki tud, második operációsrendszernek mindenképpen rakjon fel egy linuxot is. A statisztikák szerint 2007 végére (Németországban) minden második munkaállomáson Linux fog futni, tehát előbb, vagy utóbb úgyis elkerülhetetlen lesz a Linux ismerete.




Röviden összefoglalva csak ennyit mondhatok, hogy a szükség. Nem bírtam tovább idegekkel. Három évvel ezelőtt kezdtem el igazán dolgozni Windows alatt.
  • Az első sokk: véletlenszerû fagyások
    Egy szerver alkalmazást fejlesztettünk. A programot Windows alatt fordítottuk és teszteltük, a fordítás kb. öt percig tartott és egy Windows driver hibája miatt minden tizedik fordításnál elszállt a gép (megjelent a kék szinû háttér és punktum). Teljesen véletlenszerûen jött. Bennünk programozókban ez hihetetlen mély nyomot hagyott. Tudtuk, hogy ha a fordítási parancsot kiadjuk, abból 10% valószínûséggel fagyás lesz. Egy fagyás után kb. húsz percet töltöttünk azzal, hogy a keletkezett károkat helyrehozzuk (nem közönséges fagyások voltak). Ezt a helyzetet különféleképpen reagáltuk le. Volt, aki mély lélegzetet vett a fordítás elindítása előtt, mások nem mertek a képernyőre nézni, én pedig elmentem, ittam egy teát, sétálgattam egy kicsit, majd öt perc múlva visszajöttem és megnéztem, hogy mi történt. Egy fagyás meglehetősen ijesztő tudott lenni és nem bírtam az izgalmakat. Kiraktunk egy papírt az osztály közepére, amin az elszállásokat rublikáztuk. Sajnos e papírt később galád módon a számítógép karbantartó osztály megsemmisítette...

  • A második sokk: az elszállt kék halál
    Egyik munkatársam egy kék színû fordítás után elhatározta, hogy hazamegy (vajon miért?). Másnap reggel meg akarta mutatni a haverjának a gép előző napi színeváltozását, de a megszokott kék háttér eltûnt és helyette zagyva karakterekkel íródott tele a képernyő. Az éjszaka folyamán elszállt a kék halál...

  • A harmadik sokk: nem tehetek róla, hogy nem indul újra a rendszerem
    Próbaidős voltam. Gondosan minden este kikapcsoltam a számítógépem és reggelente újraindítottam, bár ez legalább 10 percig tartott. Rossz szokás volt. Egyszer aztán nem indult újra. A lerohadás előtt pedig még azt is megvártam, hogy a Windows jó lassan, magától kilépjen és nem kapcsoltam le alóla az áramot, ahogy egyébként szoktam. Meglehetősen rosszul éreztem magam amiatt, hogy már próbaidő alatt sikerült hanyattvágnom a gépemet. A rendszer helyreállítása legalább két napot és rengeteg munkát igényelt. Ennyit vesztett a cég a Windows halála miatt. Ezután fogadalmat tettem, hogy soha többet nem fogom a Windows-t kikapcsolni, ha hazamegyek. Örülök, hogy megy. Az áramveszteség egyébként jóval kisebb teher a cégnek, mint két nap munkakiesés.

  • A negyedik sokk: apokalipszis
    Elmentem egy hét szabadságra. Legnagyobb örömömre, ekkor már két Windows-os gép volt az asztalomon. A hagyományokat őrizve egyiket sem kapcsoltam ki. Szabadságról megérkezve mindkét gép kéken világító háttere fogadott. Pedig semmit sem csináltam! Arra gondoltam, hogy ezzel az erővel akár ki is kapcsolhattam volna a szabadság idejére. A dolgok mélyebb jelentését csak akkor értettem meg, amikor hazafelé három BKV ellenőr is igazoltatott. A világvége elkezdődött...

  • Az ötödik sokk: a stabilitás teszt
    A cég, ahol dolgozom, sokat ad a kiadott termék minőségére. Mivel szerver alkalmazást írtunk, a kibocsájtás feltétele az volt, hogy a három napos terheléses tesztet túlélje. A tesztet a programunk talán túlélte volna, de a Windows-nak ez már sok volt. Elszállt. Ekkor a menedzsment és a programozók egymásmak estek. A menedzsment azt mondta, hogy javítsuk ki úgy a programot, hogy a Windows ne szálljon el, mi programozók pedig azon a véleményen voltak, hogy instabil operációs rendszeren nem lehet stabilitás tesztet végezni. Szerencsére ez a balhé is elcsitult, mert a fagyás nem jött többet elő (biztos a Merkur és a Vénusz más vonalban állt, mint a 49-es villamos Bartók Béla úti szakasza...).

  • A hatodik sokk: és mégis mozog a Windows
    Programomat írva arra lettem figyelmes, hogy a gép nem reagál semmire. Hiába ütöttem a billentyûzetem, csak némán hallgatott. Ekkor bátran megnyomtam a Ctrl+Alt+Del billentyûket, hátha felébred mélységes álmából, de azon kívül, hogy a képernyőről minden eltûnt, a helyzet nem változott. Ekkor beidegesedtem: azért sem fogom kikapcsolni és újraindítani, hanem várok. Vártam. A percek múltak, megebédeltem, ... Háromnegyed óra elteltével a Windows feldobta Ctrt+Alt+Del lenyomására előjövő ablakot. Hangosan felordítottam: Sikerült! Győztem! Nem tudott kifogni rajtam ez a piszok Windows! Kollégáim elsőre nem tudták mire vélni a Heuréka kiáltásom, de végül mindent megértettek. Kitörő örömömet még az sem tudta elvenni, hogy két óra múlva a képernyő végleg elkékült.

  • Az utolsó sokk: winchester átpartícionálás
    Naívan arra gondoltam, hogy ha PQ_Magic 8.0-ás programmal átpartícionálom a winchestert, a Windows újra el fog indulni. Elindulni elindult, de másképp, mint ahogy szokott. Azonnal kék lett, nem kellett hozzá hosszú órákat várni (a köztes lépés, amelyikben dolgozni szoktunk, kimaradt). Még vagy háromszor megpróbáltam (hátha csak rossz passzban van a hőn szeretett Windows-om), de miután nemigen akaródzott elindulnia, így végső döntést hoztam: leformatáltam a winchestert és linuxot húztam fel rá. Ami a másik gépemet illeti, arra is új operációs rendszert raktak. Az NT-t Win2k-ra cserélték. A Microsoft a Win2k-val hihetetlen stabilitást ért el, rájöttem, hogy ha nem használom a gépet, az nem száll el magától. Végülis ennek is lehet örülni.

  • Mentális fejlődésem, mióta linuxot használok
    Hát igen, mióta linux alatt dolgozom, komoly mentális fejlődésen mentem keresztül. Ezt a család is észrevette. Béke költözött a szívembe. Már nem verem két ököllel a billentyûzetet dühömben és nem beszélek rondán számítógépezés közben. Egyszer egy hittanos beszélgetés alkalmával elmondtam Windows-os élményeimet egy atyának is. Õ megjegyezte, hogy azért dühöngök, mert nem tudok uralkodni az indulataimon. Egy programozó társam erre azt válaszolta, hogy az atya meg nem tudja, hogy mi az, hogy Windows...

  • A múlt kísért - belső félelmek és szorongások
    linux óta már jóformán hozzá sem merek nyúlni a Windowsos gépemhez. Kizárólag a levelezőrendszert (Outlook) és a Total Commandert merem elindítani. Sajnos egyszer már az Outlook elindításánál is kék lett a háttér, ezért nem szoktam abból sem kilépni. A fő problémák akkor jönnek elő, amikor jószándékú emberek meghallják, hogy informatikus vagyok és szeretnék, ha kijavítanám a rosszul mûködő Windows-ukat. BÁRMI MÁST MEGCSINÁLOK, CSAK EZT NE!!! Mindig félelem fog el, ha leülök a Windows elé. Mi lesz, ha kék lesz? Mi lesz, ha megint leáll vagy húsz percre? Mi lesz, ha arra kér, hogy indítsam újra? Nem fogom-e szétverni az egész gépet dühömben, ha megint minden újrakezdődik? Ilyenkor általában csendesen imádkozom a Jóisten segítségét kérve, hogy ha jön majd a szorongattatás ideje erős legyek...



A linux születése 1991 nyarának elejére tehető és Linus Torvalds-nak, egy finn egyetemistának köszönhető, aki a 80386 processzor védett módú (protected mode), feladat-váltó (task-switching) lehetőségeivel szeretett volna megismerkedni. Játéknak indult és ugyanebben az évben, október 5-én el is készült az első `hivatalos' linux az Interneten. Ekkor még csak néhány alapprogram futott rajta (pl. a GNU `gcc' nevû C fordítója, valamint a `bash' burokprogram), de a rendszer már használható volt. Linus ekkor elhatározta, hogy az Interneten keresztül bevonja a fejlesztésbe a szabad kapacitással rendelkező programozókat. A linux fejlődése igazán csak ekkor kezdődhetett el. Bővebb információt a fejlődéstörténetről itt találsz. Bár az eltelt évek alatt a linux rendkívül megváltozott, de a kezdeti jellegei mind a mai napig megmaradtak. Ingyenes program, fejlesztői hobbiból fejlesztik szabadidejükben, azért mert szeretik ezt csinálni. Szerzői jogok természetesen a linuxra is vonatkoznak. Ezek a jogok a következőek: a linuxos programokat általában szabadon lehet másolni, módosítani, felhasználni, de minden módosítást meg kell osztani a linuxos közösséggel. Erről törvény is gondoskodik (GNU GPL licensz). A törvény nem írja elő, hogy a linuxos programokat nem lehet pénzért árulni (lásd OpenOffice.org ingyenes, a MagyarOffice (az OpenOffice.org magyar átirata finoman fogalmazva, durvábban lenyúlása) viszont már fizetős program. Az ilyen programok megvásárlásánál természetesen kérni lehet a program listáját, hogy ha kell módosíthassuk a kódot és ha nem adnák ki, bírósághoz lehet fordulni és pert indítani a renitens cég ellen. A linuxra jellemző, hogy rendkívüli ütemben fejlődik. Jóval több programozó fejleszt rajta, mint ahányan a Microsoftnál az IBM-nél és egyéb nagyobb cégeknél dolgoznak.

Fontos még a linux filozófiáról is beszélni: mindenki ingyen megkaphat mindent, cserébe viszont saját eredményeivel gazdagítani kell a linuxos közösséget. Ez így illik és erről ki-ki a maga módján gondoskodhat. Vannak akik csupán hibákat jelentenek be, ezzel növelik a programok használhatóságát, míg mások aktívan részt vesznek a fejlesztésében is. Mindkettő egyaránt nagyon fontos.

Röviden ennyit érdemes tudni a linux múltjáról és jelenéről.


  • A linux csak szervernek használható
    Ennek a dokumentumnak az az elsődleges célja, hogy bemutassa, hogyan igenis használható a linux munkaállomásnak és bizonyos esetekben jobb is mint a Windows.

  • A linux sohasem száll el
    Én már láttam linuxot elszállni, de az hogy teljesen bedobja a törülközőt, másfél év alatt csak háromszor fordult elő. Az összeomlásokat a konfiguráció megváltoztatásával legtöbbször orvosolni lehetett. Általában nem a teljes rendszer szokott lehalni, hanem csak néhány komponense (hang, USB, hálózat, video, ...), melyek szerencsére külön-külön újraindíthatóak (nem úgy, mint a Windowsnál: ha megváltozik az egér rebootolni kell). A rendetlenkedő komponens újraindítása (és átkonfigurálása, ha kell) legtöbbször megoldja a problémát, de ha nem, még akkor is választhatunk: vagy újraindítjuk a teljes rendszert (reboot), vagy lemondunk a komponens további használatáról (szervereket nem lehet akármikor újraindítani). Szerencsére a teljes rendszerújraindítások sem gyakoriak.

  • A linux kevesebb memóriát igényel, mint a Windows
    Részigazság. Ha nem használod a linux grafikus felületét, egy 386-as gépen 4 MByte RAM-mal már elmegy. De ki akar a mai világban grafikus felület nélkül dolgozni? Ha használod a grafikus felületet, viszont egyszerûbb ablakkezelőt használsz (lemondva ezzel igen sok kényelemről (Drag&Drop, Copy-Paste, fájltársítások, ... )), 32 MByte memória elég lesz. Ha ezekről nem akarsz lemondani, legalább 64 MByte memóriára lesz szükséged és ha azt akarod, hogy a rendszer gyors is legyen 128, vagy 256 MByte ajánlott.

  • A linuxon kevés program futtatható
    Ez az állítás ilyen formában nem állja meg a helyét. linux alatt a Windows-os programok általában nem futtathatóak. Bár van néhány program, amit a wine képes futtatni, de a jórészük nem megy. Helyettük használhatjuk a linuxos megfelelőiket, melyek időnként még többet is tudnak Windows-os társaiknál. Nehéz megbecsülni, hogy linuxos vagy Windows-os programból van-e több. Bár az átlag számítógépfelhasználók majdnem mindig Windows-t használnak, de a "legelvadultabb" hobbi programozók kizárólag linux alá fejlesztenek.

  • A linux nem kezeli a Windows-os fájlformátumokat
    Másfél éve tértem át a linuxra, viszont olyan fájlformátummal még nem találkoztam, amit a linux ne tudott volna kezelni (persze lehet, hogy van ilyen). Kezeli az MS Office dokumentumokat, képeket, videókat, zenefájlokat, ...

  • A linux nem játssza le a multimédia fájlokat
  • Ennek az állításnak pont az ellentéte igaz. A Windows nem játssza le rendesen a multimédia fájlokat (gondoljunk a codec vadászatra a videókhoz, ...). A Windows Media Player a médialejátszók szégyene: lassú és sok formátumot nem ismer. DVD lejátszásánál a reklámokat a Windowsos lejátszók nem engedik átugrani, linuxon pedig csak megnyomunk egy gombot és túlvagyunk rajta.

  • A linux kevés hardvert támogat
  • Az állítás úgy igaz, hogy a linux kevesebb hardvert támogat, mint a Windows. A szokásos hardverek nagyon nagy része (hangkártya, videokártya, nyomtató, USB eszközök, modemek (itt azért vigyázni), egerek, billentyûzetek, CD-k, DVD-k, floppy-k, USB stick-ek, digitális fényképezőgépek, mp3 lejátszók) probléma nélkül illeszthetők linuxhoz. A legtöbbször akkor van baj, ha nem szabványos hardverről van szó és a gyártó cég nem ad hozzá linuxos meghajtóprogramot. Vásárlás előtt érdemes megnézni a neten, hogy az adott eszközhöz létezik-e linuxos megoldás. Portocom noteszgépemen és a munkahelyemen az asztali számítógépen a linux minden hardvert támogatott (még a Nokia 6310i mobiltelefonomat is sikerült infrán keresztül modemnek beállítani!).