Kristi - miközben a Rajna-parton ebédelt - lefényképezett egy éhes galambot, aki nagyon közel merészkedett.
Itthon Adél új, magas ágyat kapott, csúszdával. Az egyik képen Lóci ceruzát dug egy lyukba az új ágyon: ő is szerel. Mire észrevettem, már fent volt. Tudta, hogy csibészség, hiszen tilos felmenni, ha nincs ott a matrac, ezért széles vigyorral fogadott.
A Rajna mentén a Karnevál rendkívüli készülődéssel jár, nagyon komolyan veszik, napokon át jelmezes felvonulás, eszem-iszom és buli van az utcákon. Az óvodában és a különtornán Adél kiscicának öltözött, de itthon többször felöltözött Harisnyás Pippinek is. Míg Adél táncolt és énekelt az óvodai partin, Lóci itthon festett. Február 3-án vasárnap tartották a niederkasseli felvonulást, oda el is sétáltunk, mi cicacsaládnak öltöztünk. De a felvonulók csoportjai igazi kosztümöt hordtak, traktorokkal, buszokkal és zenekari kísérettel érkeztek és édességet dobáltak a közönségnek. Közben azt kiabálták: Helau! Helau!
A karnevált követően kisütött a nap, felmelegedett az idő. Már rügyeznek a bokrok, rengeteg ember tódul ki sétálni, kirándulni. E jegyzetek írásának napján, február 10-én - mialatt mi reggeliztünk - Lóci tapsolt és táncolt a Ghymes gyerekzenéjére ("Bennünk van a kutyavér"), majd Adél is bekapcsolódott. Aztán Mayenbe (Koblenz közelében) utaztunk Enikőékhez. Együtt sétáltunk egy kis tó partján a ragyogó napsütésben, vidám hangulatban: Enikő, Stefan, Annaléna, Samuel és mi.