Amikor a boltban a felvágottas pultnál állunk, a gyerekek kapnak egy-egy szelet párizsit (Adél szalámit, mert ő azt kér). Mert Düsseldorfban tradíció a Kinderwurst: ajándékpárizsi gyerekeknek (maga a párizsi Schinkenwurst). A löricki pékeknél szokás, hogy ugyancsak megajándékozzák a gyerekeket. A Puppe macikekszet, az Oehme mini-croissant-t ad. A gyerekek ettől nagyon lelkesek, mi pedig jól esően nyugtázzuk, hogy errefelé milyen kedves népek laknak.

Reggel Kristi Adéllal a lakcímünkről beszélget, Adél igyekszik játszva megjegyezni: beleírják a hátizsákja cimkéjébe.
"De lehet akár e-mail címed is" - jut apja eszébe, és megörül, hogy informatikásat játszhat a lányával. "Lehetne az a címed, például, hogy adél kukac loliboli pont hu". "Nem jó! Princesszin!" "Jó, akkor princesszin kukac..." "Nem jó! Csak princesszin, nem kukac." Azóta szegényt princeszin kukacnak csúfoljuk, ha kisgyerekes, aranyos dolgot csinál. Eleinte fújt érte, de délutánra rájött, hogy ez csak móka, most már csak nevet a princesszin kukacon.